× 01 - Forever with you ×

ajánlott zene

Egy gyors fürdés, haj - és fogmosás után álmosan zuhanok be ágyamba. A szemem leginkább egy paradicsomra hasonlít, de kemény három nap sírás után az ember nem is számít másra.
Sóhajtozva nyúlok az éjjeliszekrényemen lévő telefonom után, abban reménykedve, hogy írt egy SMS-t, vagy üzent a facebookon.
De semmi.
Gondolom, kíváncsi vagy arra, hogy mi történt velem.
Nemrég - pontosan három napja és négy órája - szakított velem a barátom, Christopher.
Azt mondta, azért szakít, mert fél évre elutazik Amerikába munkaügy miatt, de szerintem ez hülyeség, mert ha igazán szeretne akkor képes lenne kibírni azt a hat hónapot.

Gondolataimba mélyedve fekszem az ágyon, miközben észre sem veszem, hogy már éjfél is elmúlt.
Kikapcsolom a mobilom, majd a meleg takaróba burkolózva álomra hajtom a fejem.

Másnap reggel rettentően karikás szemekkel ébredek. A hajam össze-vissza gubancolódott, a bőröm pedig a szokásosnál is sápadtabb.
Épp indulok a fürdőszobámba, mikor megrezzen az ágyamon pihenő telefon.
Szinte reflexből ugrok érte, hogy megnézzem, ki a feladó. A képernyőn ez állt: Darling.
Igen, lehet, hogy le kellett volna cserélnem a nevét, de egyszerűen nem megy. Vágyom rá, sóvárgok az érintése után.
Kíváncsian nyitom meg az üzenetet, amiben annyit írt, hogy találkozzunk a szokott helyen.
Mi? - esik le az állam. Chris  itt van?
Villámgyorsan készülődök, majd indulok el a kis erdő felé a házunk mögött, ami a két év során a mi rejtekhelyünké vált.

Egy kis idő elteltével ott is vagyok, s első pillantásom Chris göndör fürtjeire esik. Háttal áll nekem, ezért megcsodálhatom a fenekét, a tökéletes lábait, és a cipőit, amik nekem még mindig nem tetszenek.

- Christopher - nyögöm ki pár pillanat múlva.
Ex-barátom hamar megfordul. Elkerekedett szemekkel bámulja arcom, gondolom feltűntek neki a karikák a szemem alatt, meg a sápadt bőröm. (A hajam természetesen kifésültem.)
- Cayla - tér észhez Chris, miközben odasétál hozzám.
- Hogyhogy.. Te.. Hogyhogy itthon vagy? Amerikában kéne lenned - hátrálok egy lépést.
- Nem mentem - süti le a fejét. - Nem vagyok képes itt hagyni fél évre a számomra legfontosabb személyt a világon - néz fel, s gyönyörű zöld íriszeit tekintetembe fúrja.
Szemeim azonnal könnybe lábadnak. Mégis szeret!
Mint valami kislány, úgy vetem magam Christopher karjaiba.
Ajkaink csókban forrnak össze.
- Szeretlek. Sőt, imádlak - nyögi bele a csókunkba.
- Gyere, menjünk haza - tolom el magamtól.
Kéz a kézben indulunk el a házunk felé.

Hazaérve rögtön magyarázkodni kezd, de én ajkaim az övéire nyomom. Kérdőn tol el magától, mire én csak ennyit mondok:
- Nem kellenek szavak. Akarlak, Christopher. Mindennél jobban akarlak.
Szavaim hallatán elbűvölő, pimasz mosoly húzódik szájára. Újra megcsókolom, és megtörténik, aminek történnie kell.

×××

- Édes Istenem - dől hátra az ágyban, hatalmas sóhajtozások között.

Kijelentésére csak felnevetek, s kezei közé fészkelem magam.

- Te, a szüleid? - kérdi egy kis idő elteltével.

- Üzleti úton vannak Franciaországban. Holnapután jönnek haza.

- Értem - feleli a plafont bámulva. - Sokat sírtál miattam? - néz le rám félénken.

- Öhm.. Nem igazán.. - hazudok, de nem hiszi el.

- Legyél velem őszinte. Mennyit sírtál?

- Rengeteget - szalad ki belőlem. - Vagyis.. Elég sokat. 

- Ne sírj többet. Főleg ne miattam.

- Hogyne sírnék miattad? Te vagy a mindenem - dőlnek belőlem az őszinte szavak.

- Ígérem, nem hagylak el soha - simít végig gyengéden a karomon. - Ostoba voltam elvállalni azt a munkát. Amint észbe kaptam, visszamondtam.  

- Örökké veled akarok maradni - csókolom meg az oldalát.
- Hidd el, én is veled akarok maradni - suttogja. - Örökké.


Egy óra mély alvás után óvatosan bújok ki Chris mellől, nehogy felébresszem. Szekrényem felé megyek, amiből kiválasztok pár ruhadarabot.
Felöltözés, fogmosás, sminkelés után barátom mellé libbenek, s csodálni kezdem az arcát.
Göndör fürtjei - mint mindig - a szemébe lógnak, a rengeteg tetoválás pedig szépen díszíti kidolgozott testét.
Magamban hálát adok Istennek, amiért őt rendelte mellém.

 Elmesélem, hogy ismerkedtem meg életem szerelmével.
 Tizenöt éves voltam, mikor először találkoztam vele. Első látásra féltem, sőt, még a gondolattól is rettegtem, hogy hozzámér, vagy fizikailag bármilyen más kapcsolat alakul ki köztünk.
Szigorú neveltetésben részesültem, de nem olyan módon, ahogyan azt most te - szerintem - elképzeled.
A jó tanulásért és a megfelelő magatartásért cserébe szabad voltam, csak hát, elég régimódi egy darabig. Miután kinőttem a mindenkitől rettegek korszakom, a hajam is befestettem, természetesen csak a kilencedik év végi bizonyítványosztás után, ami mint mindig, kitűnőre sikeredett.
De visszatérve Chrisre. Idővel rájöttem, hogy mennyire menő. Elmondása szerint az elejétől fogva tetszettem neki, csak nem mert megszólítani, - ami eléggé vicces, tudni illik, tőle mindenki tart egy kicsit, ő afféle főnök a baráti légkörben - mert félt, hogy visszautasítom, és az ártott volna a hírnevének. Pedig az ő hírnevének senki sem árthat.
Pár hét elteltével megszólítottam. Beszélgetni kezdtünk, számot cseréltünk, majd találkozgattunk.. A tizenhatodik születésnapomon pedig összejöttünk, magyarán egy éve boldogítjuk egymás mindennapjait.
A szüleim eleinte nem örültek a kapcsolatunknak, mivel Chris négy évvel idősebb, és féltek, hogy megronthat, kihasználhat, satöbbi (nem mintha ezt egy velem egykorú nem tehetné meg, de hát na, felnőtt logika), de mára már ők is a családunk részének tekintik őt.
Chris anyukája, Alexandra, és nővére, Kelly, mondhatni oda-vissza voltak értem! Örültek, hogy Chrisnek végre van egy normális barátnője. J
Tömören ennyi a mi történetünk.

- Min gondolkozol? - töri meg a csendet egy rekedtes, édes hang a szobában.
- A megismerkedésünkön - mosolyodok el, miközben leülök mellé az ágy szélére.
- Hmm. Régi szép idők - tűnődik el egy hajtincsemet birizgálva, mire felnevetek.
Nosztalgiázásunkat a telefonja rezgése zavarja meg, amit vonakodva ugyan, de felvesz.
- Alex.. Mi van már? - kérdi nyűgös hangon. - Nem, nem érek rá... Igen, Caylaval vagyok. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálunk - kacag fel. Hát igen, Alex Chris legjobb barátja. Az ovi óta együtt csövelnek, szinte már elválaszthatatlanok. Persze ezt más rajtam kívül senki sem tudja J

Nagyjából ennyi lett volna az első rész. 
Igen, tudom, nem lett valami hosszú, és kimondottan nyálasra sikeredett, de na. J 
Örülnék neki, ha kifejtenétek a véleményemet, egy kommentár formájában, bár tőlem akár fel is iratkozhattok :D
A következő rész várható időpontját még én magam sem tudom, szóval erről igazán nem tudok bővebben mit mondani. 
Ölel, Summer B.